2017. december 6., szerda

Jelentés

Sziasztok!
Gondolkodtam sokáig, hogy mi legyen ezzel a bloggal. És arra jutottam, hogy kitörlöm a történetet. Hisz se ihletem, se időm nincs erre.
A blog megmarad az egyéb dolgaival együtt, csak a történet kerül majd törlésre.
A másik blogom megmarad, de a következő fejezetre még várni kell.
Sajnálom és remélem, attól még velem fogtok tartani :D
Puszi,
Femmy

2017. július 15., szombat

Hol vannak a részek?

Sziasztok!
Tudom, tudom, mostanában nem volt rész. A 7.fejezet fele már kész van, de ötletem sincs, hogy hogyan kéne folytatnom :/
Most jelenleg teljes ihlethiányban szenvedek. Remélem ez később változni fog. De tuti, hogy várnotok kell majd még a fejezet megjelenéséhez.
Meg a fejezet mellett vár rám még 2 kritika is, na meg persze próbálok összehozni nektek "egyéb" kategóriás bejegyzéseket.
Szóval bocsiii...
Majd valamikor ismét jelentkezek :3 Addig is szép nyarat nektek!

Puszi,
Femmy

2017. július 4., kedd

Blogkritika: Vérbosszú

Sziasztok! Hoztam egy újabb blogkritikát. Bocsánat az írónak, hogy késtem vele >.<

Történetről alkotott képem:
SPOILER!!!!!
A történet egy Signorina Dolohov nevű lányról szól, aki elhatározza, hogy bosszút áll élete megkeserítőin.
A prológus Rina családi helyzetét taglalja, amiben megtudhatjuk, hogy a lány 13 évesen vesztette el a szüleit Szentpéterváron, a két bátyjával és egyik legjobb barátjukkal Milánóban kezdtek új életet. Ez eddig is érdekesnek hangzik, de az utolsó mondat mindent visz. Abban a mondatban kiderül, hogy az öccsét meggyilkolták.
A sztori egy temetőben kezdődik, Rina öccsének a temetésén. A lányt hihetetlenül rosszul érinti Viktor halála főleg úgy, hogy egyrészt magát okolja érte, mert lett volna lehetősége segíteni rajta. Ezt már az elején megtudjuk egy kisebb visszaemlékezés formájában. A temetésen annyira nem bírja már a sok sajnálkozó tekintetet, hogy inkább elmegy egyedül a ravatalozóhoz, de bátyja legjobb barátja, Alex is követi. Ott találkoznak a két nyomozóval, akik az öccse gyilkossági ügyében járnak el. Közülük az egyik nyomozót is okolja Rina, mert Crusader még egyszer sem vétett hibát, kivéve most, amit az öccse élete bánt. Majd ezután mikor a kocsiban van a „család” Rina megfogadja, hogy vérbosszút áll a Mastroianni maffiózókon. Senki nem értett egyet vele, így hát úgy döntött, hogy felhívja Crusadert a vallomása és pár információ szerzés céljából. Meg is beszélnek egy időpontot a rendőrőrshöz közeli kávézóban. A beszélgetés alatt Rina beismeri, hogy tudja a gyilkos kilétét, még pedig Fabio Mastroianni az. Akivel a lány együtt járt még lázadókorában. Aztán arcátlanul besétál az emlegetett szamár egy rendőröktől hemzsegő helyre, és elmondja a lánynak, hogy a szülei balesete nem csak baleset volt és ott hagyja kételyek között. Mikor hazaért egyből a bátyjához, Dimitrij-hez ment, akivel egy hosszas veszekedés ( + Alex vélemény nyilvánítása) után dűlőre jutottak a „jövőt” illetően. Este Rina a barátaival ment találkozni a Marino-ba, ahova Matteo felügyelő vele tartott, hogyha szükség lenne segítségre. A jó szórakozást félbeszakított az, hogy belép a Marino-ba a bátyjának (Andrejnek) a legjobb barátja (Castor), akivel a bátyjának kellett volna lennie. Rina bepánikol, mert tudja, hogy otthon sincs és ismeri annyira Andrejt, hogy nem hazudna. Haza is mennek, ahol Dimitrij, Alex és Crusader egy levelet adnak Rina kezébe, amiben Andrej elbúcsúzó levele van. Lelépett, mert számára fontosabb volt a zene, mint a családja. Kis idővel később Rina-t beavatják a valódi családi háttérbe, amit a lány nem akar elhinni.
Telnek a hetek és egy ideje nincs semmi hír az olasz maffiózókról, de Matteo mindenhova kísérte ez által eléggé összebarátkoztak. Egy nap viszont kap egy üzenetet Matteo arról, hogy találtak egy ingatlant, aminek köze lehet a Mastroiannik-hoz, így hát elindul, de természetesen Rina kikönyörgi, hogy vele tarthasson. Míg Matteo bemegy a házba Rina a kocsiban vár, ám a felügyelőt már egy jó ideje nem látta onnan kijönni, így úgy döntött, hogy bemegy utána. A házban letámadja egy férfi fegyverrel, ám Crusader jó pillanatban érkezik, hogy megmenthesse a lányt. Mikor mennének ki a házból Rina meglátja Alex-et, amint éppen lelő valakit. Miután visszamennek a házhoz elkezd beszélgetni Crusader-rel, aki elmondja, hogy miért ragaszkodik ennyire az igazsághoz…főleg, ha köze van a dologhoz az olasz maffiózó családnak. Majd később Alex hazaér és elmagyarázza a dolgokat Rina-nak.
Telik az idő és Rina egyre több időt tölt Matteo-val és Crusader-rel, és az utóbbinak gyakran mesél terveiről. Egyik nap kap egy üzenetet legjobb barátnőjétől, hogy bajban van. Rina pedig meggondolatlanul elindul egyedül megmenteni barátnőjét. Ott köt egy alkut Fabio-val. Ellie elmehet, de cserébe Rina a fiúval megy. Fabio elviszi a vélhető leges otthonába, ahol bezárja egy szobába. Majd később kiengedi onnan Max (a családnak egy olyan tagja, aki nem akar részese lenni ennek az egésznek), aki ellátja a sebeit és szabad utat ad a lánynak arra, hogy lelépjen.
És a történetről ennyit, mivel a blog még csak 9 fejezettel van ellátva, de igazán tömör fejezetekkel ;)

Most jöjjenek pár mondatban a karakterek:

Rina: Hát… Szerintem a karakter személyiségéről nem sok mindent tudhattunk meg az elején. Csak annyit, hogy mindent megtenne a családjáért, merész és bosszúszomjas. De később annál inkább „észrevehető” a személyisége. Aggódik a családjáért és barátaiért. Művelt, főleg ha a zenéről van szó. Bírtam az időnkénti szarkasztikus humorát.
A döntéseivel többnyire egyetértettem. Számomra egy eléggé szimpatikus karakter volt.
Crusader: Az elején azt gondoltam róla, hogy nagyon ellenszenves. De később megkedveltem. Ami megragadott benne az volt, hogy igazán érdekes és őszinte ember.
Alex: Kedves, együtt érző, aggódó és megértő fiú. Akit (mint a többieket is) sok titok vesz körül.  
Dimitrij: Mindig is semleges karakter volt számomra. A becenevét mindig is viccesnek tartottam (Gyimka) :’D
Matteo: Vicces, jó fej és gondoskodó fiú. Bár az elején volt kételyem afelől, hogy jó szándékú-e.
Andrej: Sose kedveltem, főleg az után nem, hogy lelépett, hogy inkább a zenének éljen és ott hagyta a legszükségesebb helyzetben a családját. Önző és meggondolatlan dolog.
Fabio: Pökhendi, szociopata, dühproblémás és önelégült ember, aki nem képes abbahagyni az ellenségeskedést.

Most teljes mértékben a saját észrevételeimet és véleményemet írom le:
Mindegyik rész eléggé hosszúra íródott, aminek nagyon örültem. Helyesírási hibát egyet sem találtam.
Ez egy hihetetlenül jó történet. Már a fülszöveg kíváncsiságot ébresztett bennem a sztori iránt. Egyszerűen beleszerettem az író fogalmazásába. Annyira belemélyedtem, hogy szinte elfelejtettem, hogy nekem erről kritikát kell írnom, és nem csak simán olvasnom kell. A környezetet és a jellemzéseket nagyon élethűen írta le az író. Nagyon kreatív az alap sztori és az is nagyon tetszett, hogy a fejezetek előre el vannak döntve. (ezt azok értik, akik olvassák)
Mellesleg az író pontosan eltalálta, hogy hol kell abbahagynia a részeket. És a gondolatait eszméletlenül élethűen tudta átadni.
Igazából erről a történetről nem tudok felhozni semmilyen negatívumot! Bár én valójában nem vagyok oda az ilyen műfajú sztorikért, de ezt IMÁDTAM!
Továbbra is hű olvasója leszek a blognak! Kíváncsian várom a folytatást! ;)

Designról pár szóban:

Nos, a fejléc tetszik a legjobban. Igazán összhangúra sikeredett. És igazán tetszik ez a barna alapon arany/sárgás szövegdoboz. És tökéletesen illik a történethez.
Ezen kívül nincs mit mondanom róla.

Na, és a trailer:
Jól meg lett csinálva a videó és a szöveg is szuper, de különösképp nem nyerte el a tetszésemet.

Gratulálok az írónak és további sok sikert kívánok!
Ajánlom azoknak, akik szeretik a krimis, thrilleres sztorikat.
Akinek megtetszett az itt találhatja meg a blogot: Vérbosszú

Remélem, hogy elnyeri majd az író és a ti tetszéseteket is! :3

2017. június 3., szombat

5 tipikus könyvbeli és blogos dolog - LÁNY

Sziasztok! Most egy másmilyen bejegyzést hoztam nektek. Még pedig arról, hogy milyen tipikus dolgok vannak a könyvekben/blogokban, ha lány főszereplőről van szó. Hozzászólásban írhattok hasonlókat. Remélem, hogy tetszeni fog! :D

1. Emeletes házban él a főszereplő lány
Na igen, mind találkoztunk már ezzel egy blogban, de legfőképp egy könyvben. És, amit hozzá lehet még tenni az, hogy természetesen a főszereplő szobája is az emeleten van.
Amúgy, én is gyakran a házakat emeletesre tervezem az irományaimban.

2. A főszereplő lány gyönyörű
Nem csak az, hogy gyönyörű, hanem még a személyisége is megfelelő. Ő vagy tudja magáról, hogy szép vagy nem. Egyik esetben sem érdekli igazán a kinézete. Pedig a rosszfiú egyből szemet vet rá. – ha egyáltalán rosszfiúról van szó-

3. A főhősnő legjobb barátnője csajosabb
Most jelen pillanatban arról a fajta főhősnőről van szó, aki fiúsabb vagy nem érdekli a divat. Ilyenkor természetesen ott van a legjobb barátnője, aki elrángatja vásárolni, a pasikról dumál neki meg ehhez hasonlók.

4. „Tagadom, hogy szeretem.”
Ha a főhősnőnek bejön a főszereplő rosszfiú, akkor minden erőfeszítésével azon van, hogy letagadja azt, mert képtelen beismerni. Még akkor is tagadja, mikor a fiú tanúbizonyságot tesz a felől, hogy a lány olyan számára, mint másnak a levegő.


5. Egy hisztis liba az „ellenség”
A főszereplő lánynak mindig van egy olyan sulis ellensége, aki egy elkényeztetett, gazdag, hisztis liba. Ez az „ellenség” folyton lerondázza, megszégyeníti és megszívatja főszereplőnket. Mellesleg, gyakran irigykedik, hogy neki nem lehet ilyen pasija.

2017. május 31., szerda

Kérdezz-felelek!

Sziasztok! Mellettem nevű blog írója, Tóth Lili felkért, hogy válaszoljak pár kérdésre. Nagyon örültem ennek és köszönöm neki.:3
Szeretném, ha válaszolna pár kérdésemre Salera MatthewsClaudia Coada és Bettina Klement. Jó játék, amit remélem, hogy ti is folytatni fogtok :D
Puszi.

1. Hogyan találtad ki a történeted alapszálait?
Csak úgy maguktól jöttek, de volt, amin sokáig kellett gondolkoznom. Ha valamin elkezdtem gondolkodni a bloggal kapcsolatban, akkor szinte csak arra az egy részletre koncentráltam, hogy össze legyen rakva a kép.
Mielőtt elkezdtem volna a blogot már egy nagyobb részét kigondoltam, hogy mit szeretnék vele kezdeni.

2. Kitalált karakterekről írsz, vagy valakikről mintáztad őket?
Igazából mindkettő. Egyelőre két olyan szereplő van, akiket mintáztam valakikről. De majd még biztos lesz egy pár.
Az egyik a blogom főszereplője, Hilary rólam lett mintázva. Személyiségileg szinte pontos másom. A másik meg Kristen, aki a legjobb barátnőmre hasonlít.

3. Mi késztetett írásra és mikor?
Pár éve kezdtem el magamnak írogatni, miután elolvastam az Alkonyatot. Aztán minél többet olvastam annál inkább akartam többet írni. És egy idő után úgy döntöttem, hogy csinálok egy blogot. Meg az is segített az írásban, hogy a barátnőm szintén gyakran ír magának, és emellett támogat is.

4. Milyen körülmények között szeretsz a legjobban írni?
Általában az ágyamon ülve normál hangerővel zenét hallgatva vagy esetleg csendben. Meg szeretek egyedül lenni, mikor írok. Mivel nem tudok koncentrálni az írásra, ha valaki beszél hozzám.

5. Megmutathatod egy híres embernek az írásaid. Ki lenne az?
Ez egy jó kérdés. Ezen még nem gondolkodtam, de talán Becca Fitzpatrick lenne az. Mivel a kedvenc könyvemet is ő írta és kíváncsi lennék egy (szerintem) nagyon jó író véleményére.

6. Kit tartasz a példaképednek?
Nincs úgy különösebb példaképem, de ha mondanom kell valakit, akkor J.K.Rowling lenne az. Mivel ő a Harry Potter-rel legalább 8-szor próbálkozott több kiadónál is és végül meg lett az eredménye a kemény munkának. Szerintem nem lehetett könnyű elviselni, ha ennyiszer elutasítanak valakit.

7. Van valami mottód, amivel buzdítod magad?
Lényegtelen, hogy mennyi olvasóm van. A lényeg, hogy szeretek írni. Magamnak és az olvasóimnak írok; azoknak, akik ösztönöznek engem.
Az elején nem annyira érdekelt az egész dolog. Emiatt 2 hónapot ki is hagytam. Aztán eszembe jutott, hogy az a valamennyi olvasóm is számít rám.
Ez egy szép idézet: „Vagy írj valamit, ami méltó az olvasásra, vagy tégy valamit, ami méltó a megírásra.”

8. Éltél már át írói válságot? Mit tettél ellene?
Sokszor. És vártam, hogy jöjjön újra xD

9. Hogyan éled meg a véleményeket, kritikákat?
Úgy vagyok vele, hogy minden tanács jól jön. Ezek által csak fejlődni tudok, és nagyobb figyelmet fordítok pár dologra.
És a pozitív kritikának kimondottan nagyon örülök. De ha valaki kemény módón bírálna, akkor, amit mondana, az leperegne rólam.

10. Van valami, amit az olvasóidnak üzensz?
Köszönöm azoknak, akik rendszeresen olvassák a blogomat és követnek. És főleg köszönöm azoknak, akik arra is fordítanak időt, hogy hozzászólást írjanak egyes részek végén.
Ha másnak nem is, de a mostani követőimnek hozni fogom a további részeket.
Még jó sokáig tervezem vinni ezt a blogot, szóval remélem ezek után is velem tartotok! :D

Én kérdéseim:
1. Hogy jött az ötlet, hogy létrehozz egy blogot?
2. Kaptál már keményen megfogalmazott kritikát? Ha igen, hogyan kezelted?
3. A blogod szereplőit mintáztad valakikről, vagy kitaláltak?
4. Volt olyan időszak, mikor nem akartad folytatni az írást és majdnem abbahagytad? Ha igen, mi volt az oka, annak, hogy mégis folytattad?
5. Melyik könyv volt az, amelyik a legnagyobb hatással volt rád? És miért?
6. Ha lenne rá lehetőség, melyik karakteredet keltenéd életre? És miért?
7. Ki a példaképed?
8. Ha választhatnál, melyik író helyében lennél?
9. Mennyi időt szoktál általában szánni az írásra?
10. Mit üzensz az olvasóidnak?

2017. május 16., kedd

Blogkritika: VérHold

Sziasztok! Hoztam egy újabb blogkritikát. Bocsánat az írónak, hogy eddig tartott...
Nem lett a legjobb, de próbálkoztam :D

Spoilert tartalmaz! Csak saját felelősségre!
Történetről alkotott képem:
SPOILER!!!!!
Ez a történet egy Samantha Fisher nevű vérfarkas lányról szól, aki aligha mondhatni vérfarkasnak, mivel még egyszer sem változott át.
Sam a falkája miatt úgy dönt, elköltözik Shilis-ből, mert nem akar háziasszony lenni és a tanulás jobbnak ígérkezik számára. Ezután az útja egy rejtélyes városba, Lendertown-ba vezet, ahol a halott bátyja rozoga lakásában telepedik le. Legnagyobb meglepetésére találkozik a régi szerelmével egyben régi legjobb barátjával, aki szintén szállásként használja Nicolas házát.
Megegyeznek, hogy megpróbálnak együtt élni, mint lakótársak. A ház állapota nem épp mondható jónak, így együtt közösen kipofozzák és elmennek vásárolni. A boltból visszafele belebotlanak két lányba, és közülük az egyik ’örömlánynak’ nevezi magát. Sam természetesen nem tudja, hogy mi az az örömlány, mivel náluk a falkában csak háziasszonyok élnek. Miután hazaérnek befejezik teendőiket és egy vonyításra lesznek figyelmesek, amely a földszint felől jön. Sam szembe találja magát félig átváltozott bosszúszomjas nővérével, Robin-nal, aki rájuk támad. Főszereplőnk a levegőhiánynak köszönhetően elájul, majd csak reggel tér magához az ágyában és látja, hogy David-nek nincs semmi baja.
Aztán jön az első suli napja, ahol a pont mellette ülő személy egy kisebb figyelmeztetést ad neki, vagy előfordulhat, hogy fenyegetésnek szánta. Az osztályban találkozik azzal az ’örömlánnyal’, akit Blair-nek hívnak. Másnap a lányok egy tesi órán kitalálják, hogy ők is akarnak saját sport csapatokat, ne csak a fiúknak legyen ilyen. Az igazgató nem egyezik bele, így úgy döntöttek, hogy a következő meccsen „rossz pompomlányokként” botrányt csapnak. Mellesleg, ebben én nem láttam a logikát xD
És ezután elkezdődnek a gyakorlások, aztán a nap végén volt egy különös találkozás Hell-el. Főszereplőnket egy kedves terapeutához – Miss Colinshoz- küldik, hogy ne legyen gondja a beilleszkedéssel.
Később Blair meglátja, amint Sam a teremben a Csitt csitt-et olvassa és rögtön letámadja könyvimádatával. Ekkor Blair felajánlja Samantha-nak, hogy suli után átmehetne hozzá és kölcsön adna neki pár könyvet. Sam természetesen elfogadja a meghívást és még aznap kiderül, hogy Blair nem ’örömlány’, hanem csak szórakozik, mivel szereti látni az emberek reakcióit, mikor megmondja nekik az igazat. Ekkor arra gondoltam, hogy nagyon érdekes egy személyiség, de ez teszi őt egyedivé.
Este az erdőn átvágva indul haza, ahol érzi, hogy valaki követi. Mikor kijut az erdőből befut egy éjjel-nappaliba, ahol egy újabb érdekes találkozása van Hell-el, mivel meggyanúsítja a fiút azzal, hogy ő követte. Szerintem ez eléggé nagy meggondolatlanság volt. Nekem is megfordulna a fejemben, de nem támadnék le senkit ilyennel...
Történik egy rejtélyes gyilkosság, amihez valami köze van Blair-nek. A temetés után kis idővel való pizsamapartin kiderül Blair titka. Aztán jön egy számomra elcsépelt rész… a barátnőkkel való vásárlás. Ezzel még semmi gond nem lenne, de aztán jön az, hogy a főszereplő nem akar vásárolni; a barátnői jóval lányosabbak és ragaszkodnak egy neki választott ruhához, és amint megvetetik vele, belegondol, hogy még se olyan rossz ez a ruha… Túl sok könyvben és blogban van ez, szerintem.
Az ottani könyves boltban szerez egy érdekes könyvet, amelyben Lendertown furcsa dolgairól írnak. A könyvből hiányzik pár lap, amiken valószínűleg a titok nyitja lett volna. Aztán kap egy fenyegető üzenetet, ami egy sas(!) lábához volt rögzítve. David nem nagyon engedi Sam-et egyedül közlekedni a Blair-nél töltött este után, így kocsival kísérgeti iskolába. A suliban egy nap a szokásos terapeutával töltött napon Ms.Colins megfenyegeti Sam-et, ami annyira felidegesíti a lányt, hogy majdnem átváltozik farkassá.
És a történetről ennyit, mivel a blog még csak 8 fejezettel és 1 visszaemlékezéssel van ellátva. De meg kell hagyni, igazán sok minden történt ennyi rész alatt.

Most jöjjenek pár mondatban a karakterek:

Sam: Az elején eléggé mogorvának tűnt, de aztán kezdett később felengedni. Igazán lobbanékony személyiség, ami már a megszokottól is eltérő. Meg én úgy gondolom, hogy gyakran cselekszik meggondolatlanul… De emiatt érdekesebb karakter. Ha a hirtelen kiindulásait nem vesszük figyelembe, akkor nagyon kedves és jószívű lány. Nagyon jó humorral gazdagodott karakter, akinek a beszólásai aranyat érnek.
Azt vettem észre, hogy Sam nincs tisztában az érzéseivel. Próbálja tagadni, hogy bejön neki az őrjítően szexi rejtélyes rosszfiú, Hell. De emellett a szíve visszahúz régi szerelméhez, David-hez. Én személy szerint Hell-re voksolok ;)
Nagyon tetszik a főszereplő ízlése, leginkább a könyvek terén.

David: Nagyon kedves és vicces karakter. Bár vannak kisebb gyerekes dolgai. Eléggé gondoskodó tud lenni, ha Sam-ről van szó. Úgy vélem, hogy David is érez valamit a lány iránt.
Nagyon aranyosnak tartottam, hogy mindig próbálta felvidítani Sam-et, mikor szomorú volt.

Hell: Az első benyomásom az volt, hogy egy bunkó seggfej. Ám annál inkább bírtam a szarkasztikus humorát, ami miatt később meg is kedveltem. Bár, igaz, ami igaz vannak furcsa dolgai. Mindig is parának tartottam és ez nem is változott. Ő egy tipikusan olyan srác, aki tudja magáról, hogy jól néz ki, de mégse próbálkozik másnál, mert ez az egész nem érdekli. Bírom az ilyen srácokat. (Mellesleg, a kinézete is nyerő nálam *o*)
Pár szóban, amit most gondolok róla: rosszfiús, szarkasztikus, jó humorú, félelmetes, jóképű.
Én őt shippelem Sam-el :D

Blair: Nagyon érdekes és energikus lány. Igazán nyílt és barátságos személyiség, ami miatt hamar meg is kedveltem. A humora is nagyon tetszett.
Ami miatt még szimpatikus volt, az, hogy szeret focizni és olvasni… ezzel a kettő dologgal az egyik kedvenc karakteremmé vált.

Miss Colins: Egy kedves és aranyos fiatal terapeutának gondoltam, akivel az ember örömmel beszélgetne, de ez idővel változott. Megmutatta a félelmetesebb énjét, amitől egy unszimpatikus karakterré vált.

Most teljes mértékben a saját észrevételeimet és véleményemet írom le:
Az elején közepes hosszúságú részek voltak, de aztán ezek átváltottak kicsivel hosszabba. Az elején a helyesírási hibák gyakran szerepeltek, de később ez javult. Bár, még mindig ajánlom, hogy az író többször is nézze át az írásait a bejegyzés közzététele előtt. Helyenként érdekes szóhasználatokat vettem észre, de ez nem probléma, mindenki máshogy ír. És felsorolásnál mindig magunkat mondjuk utolsónak.
A történések jól ki vannak fejtve, ám az érzelmek és a leírások egy kissé háttérbe vannak szorulva helyenként. De a történet szépen fejlődik a történések haladtával.
Eddig csak egy kisebb támadás jelenet volt, de szerintem eléggé leegyszerűsítettre sikerült.
Ami szintén fura nekem az, hogy egyszer anime képek, egyszer meg normális képek szerepelnek a blogban. Szerintem egy mellett kellene dönteni.
Na, és most elég legyen a negatívumokból, hisz nem csak erről szól egy kritika.
Az író nagyszerűen megtalálja azt a pontot, ahol abba kell hagynia a részt, ezzel fokozva az olvasók érdeklődését. Mikor olvastam a blogot annyira beleéltem magam, hogy elfelejtettem, hogy nekem most kritikát kell írnom róla. Simán bele tudtam magam élni a karakter helyzetébe.
Az is nagyon tetszik, hogy ennyi rejtélyes szál van bele fonva a történetbe, ami miatt csak még érdekesebb lesz a sztori. Én eleve nagyon szeretem a vérfarkasos meg vámpíros történeteket, így nem csoda, hogy ez a blog elnyerte a tetszésemet.
Egyszerűen IMÁDTAM! Az összes blogodat olvasom, de ez az egyik kedvencem :D
Remélem, hogy még sok rész lesz.
Továbbra is hű olvasó maradok és várom a részeket.

Designról pár szóban:

Nos, a fejlécről nem tudok mit mondani, mivel én készítettem xD
Tetszik a háttér, visszaadja azt a rejtélyes hangulatot, amit a blog is sugároz. Tudom, hogy a sötét bejegyzés háttér illik az egész bloghoz, de időnként megfájdul a szemem a fekete oldalon lévő fehér betűk olvasásától.
De ezt leszámítva a kinézete elnyerte a tetszésemet.
Ezeken kívül nincs mit mondanom róla.

Gratulálok az írónak, jó kis történet eddig. További sok sikert! Kiváncsi vagyok a folytatásra.
Ajánlom azoknak, akik szereti a fantasyt -leginkább a vérfarkasokat és vámpírokat-, és a tinis történeteket.
Akinek megtetszett az itt találhatja meg a blogot: VérHold

Remélem, hogy elnyeri majd az író és a ti tetszéseteket is! :3

2017. május 8., hétfő

6.fejezet Nem vagyok egyedül...

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Személy szerint nekem nem nagyon tetszik, de ezt majd ti eldöntitek. Kérlek, hagyjatok valami véleményt magatok után, hogy tudjam, hogy jól dolgoztam-e :D
Jó olvasást!


Egy nagyobb zajra ébredtem, de nem tekintettem neki különösebb jelentőséget. Biztos csak Oliver. Nem nagyon érdekelt a dolog, így visszabóbiskoltam. Később szintén egy nagyobb zajra ébredtem. Megnéztem az időt a telefonomon és tudomásul kellett vennem, hogy hajnali három van. Megdörzsöltem a szememet, majd nagy nehezen kikecmeregtem az ágyamból és elindultam a zaj forrása felé. Majdnem megbotlottam a lépcsőn, de még az esés előtt sikerült visszaszereznem az egyensúlyomat.
Miután leértem a lépcsőn a konyha felé vettem az irányt. Mikor beléptem az említett helységbe törött tányérok és poharak fogadtak a padlón. És ami még inkább megijesztett az a betört ablaküveg volt. A szilánkok a házon belül vannak, ebből kifolyólag valaki kívülről törhette be. Nagyot nyeltem. Egy percre meghátráltam, de aztán erőt vettem magamon és közelebb mentem.
Szentég! Itt meg mi történt? Ki lehetett az? Előfordulhat, hogy Oliver volt. Lehet, hogy idegrohamot kapott…még nem fordult elő ilyen, de bármikor megtörténhet. Igen, tuti csak ez lehet. Fura kifogásokkal szoktam magam nyugtatni. De mi van az ablakkal?
Körbe néztem a helységben és a hűtőre ragasztva egy cetlit találtam, amit nyomban le is szakítottam és elkezdtem olvasni.

„Hilary! Elfelejtettem szólni, hogy ma hajnal 1-kor megyek dolgozni. Majd valamikor reggel jövök. A reggelid a hűtőben. Sok sikert a kisebb prezentációhoz ;)
~Oliver”

Hogy mi?! Hajnal egykor ment dolgozni… de én most hallottam a zajt. Akkor nem ő volt. A prezentációm most a legkisebb gondom.
A szívem a torkomban dobogott. A levegőt szinte kapkodtam. Összegyűrtem a papírt és ledobtam.
Ijedten rohantam oda a villanykapcsolóhoz, de az nem volt hajlandó felkapcsolódni hiába ütögettem. Megragadtam a vezetékes telefont, hogy felhívjam Olivert vagy a rendőröket, de amint leemeltem a kagylót megláttam, hogy a kábel el van vágva. Kezemmel a hajamat téptem és kényszerítettem magam, hogy ne veszítsem el az eszemet. Egyre jobban félek…egyedül. Muszáj felmennem a telefonomért. Egy-két percig hezitáltam, de aztán felbátorodva indultam fel. Vagyis inkább kétségbeesetten rohantam fel a lépcsőn egyenesen a szobámba. Elkezdtem feltúrni az ágyamat és hamar megtaláltam, amit kerestem. De szerencsétlenségemre a telefonom lemerült. D-de mégis hogyan? Hisz az előbb még működött és legalább 80%-on volt. Mint mikor félek most is elkezdtem rágni a számat. Lerogytam az ágyamra és átvettem a lehetőségeimet. A legegyszerűbb az lenne, ha elmennék itthonról. Úgy döntöttem, hogy akkor gyorsban felveszek melegebb ruhát, mert nagyon hideg van. Meg amúgy is nem biztos, hogy itt van bent az illető… Újabb fura kifogás a magam nyugtatására.
Itt most a lényeg, hogy siessek.
Éppen magamra kaptam a nadrágomat, amikor egy újabb zajt hallottam meg, de most ez a fürdőből jött. Ijedtemben ugrottam egyet és a szívemhez kaptam a kezemet. Egy ideig csak néztem a szobám ajtaját, várva, hogy hátha felbukkan ott valaki. De amint láttam, hogy ez nem fog megtörténni úgy döntöttem, hogy elindulok a fürdő felé, de előtte magamhoz vettem egy ollót az íróasztalomról. Lassú megfontolt lépésekkel haladtam. Mikor odaértem vettem még egy mélylevegőt és benyitottam. Először a törött tükör volt az, amire felfigyeltem, aztán körbenéztem. A látvány hatására kiesett a kezemből az olló és kibukott belőlem egy sikoly. A tükörrel szembe lévő pipere asztalon épp egy férfi töltött egy sűrű piros folyadékot egy pohárba. Olyan volt, mint a...vér.
 A férfi hirtelen felkapta a fejét és engem nézett. Olyan sötét volt, hogy egyedül csak vörös szemeit láttam, semmi mást. Vészjóslóan nézett. Úgy fordította a fejét, hogy a holdfény megvilágította arcának felét. Rám vigyorgott és ennek következtében megláttam fehér fogait is…az elülső két szemfoga hosszabb és élesebb volt, mint a többi. Olyan volt, mint egy vámpíré.
Elkezdtem hátrálni és már rohantam volna ki az ajtón, amikor hihetetlen gyorsasággal és erővel visszarántott a férfi. Annyira erősen tette mindezt, hogy neki estem a kád szélének. Egyből a lüktető fejemhez kaptam és valami meleg folyadék tapadt a kezemhez. Elemeltem, hogy jobban szemügyre vegyem. A kezemet vörösre festette a vérem. A hátamat a kád oldalának döntöttem.
Annyira féltem, hogy már szinte remegtem és a könnyeim is elkezdtek folyni. A férfi hirtelen előttem termett guggolva a pohárral a kezében. Mégis mit akar? Miért jöttem ide be? Fenébe a vakmerőségemmel!
Egyre jobban sírtam és már a hányinger kerülgetett. A félelem teljesen úrrá lett rajtam. Elkezdtem kiáltozni, de ez őt nem zavarta, csak egyszerűen megrázta a fejét.
Az idegen megragadta az arcomat és a poharat a számhoz nyomta. Próbáltam kiszabadulni erős kezei közül, de ő egyre erősebben szorított. A lábaimmal is rugdostam, de ő a térdeivel hatalmas erővel rám nehezedett. Ennek következtében fájdalmasan felnyögtem, így a szám kinyitódott és utat adott a pohárban lévő folyadéknak. Az idegen kihasználta az alkalmat és elkezdte beleönteni az egészet a számba. Én próbáltam visszaköpködni, de csak jött és jött a vér, és ha nem nyelem le, akkor nem kapok rendesen levegőt. Ígyis kismilliószor félrenyeltem, ami miatt folytonos köhögés jött rám.
Éreztem, ahogy a fémes és kesernyés vér lassan végigfolyik a nyelőcsövemen, ami később ízletessé vált. A vér keveredett sós könnyeimmel, amik egy percre sem apadtak el.
Miért kell ennek történnie? Mit tettem? Miért?!
Miután kiürült a pohár az idegen hátrébb lépett, én pedig az égő és kaparó torkomra tettem kezemet és kapkodtam a levegőt. Miközben az ijesztő embert néztem elkezdtem rázkódni a sírástól. Az ember hirtelen a földhöz vágta a poharat és felszegezett a falra a pólómnál fogva. Mélyen a szemembe nézett és a könnyeimen keresztül láttam, hogy ez nem is férfi…hanem egy velem egykorú fiú.
Kezeimmel reménytelenül fejtegettem le kezeit a nyakamról. Indulatosan hozzávágott újra a falhoz, aminek hála fájdalom nyilallt a hátamba és a fejembe, újból.
- Én nem voltam itt! Egy szót se senkinek vagy megjárod! Világos? – mondta mély ingerült hangján. Mi van? Most nem öl meg?
Kétségbeesetten bólogattam. A srác egy ideig még a szememet nézte, aztán még egyszer erősen odavágott a csempének, aminek köszönhetően a számon vér csordult ki. Rongybabaként csuklottam össze, a szemem előtt kezdett elhomályosulni a világ. Minden tagom fájt, így mozogni sem tudtam. Most fogok meghalni vagy lebénulni? Miért így kellett ennek lennie? Bárcsak inkább elmentem volna a házból. Ez volt a legrosszabb és egyben utolsó hibám…
Legyűrt a sötétség. Nem tudtam kinyitni a szemem…és abban a pillanatban, mintha megszűnt volna a világ.



Hirtelen kipattant a szemem és kiugrottam az ágyamból. Az izzadságcseppek folytak le arcomon és úgy lihegtem, mint aki már egy ideje nem vett volna levegőt. Körmeimet a szőnyegbe vájtam és értelmezni próbáltam a helyzetet.
Azt hittem, hogy meghalok… Mit keresek én itt? A szemem előtt lepörögtek az este eseményei. De hát én a fürdőben haldokoltam…vagy nem haldokoltam? Csak elájultam?
Fejemhez kaptam, ahol egy sebhelynek kellett volna lennie. De csak kellett volna… A fejem ugyanolyan állapotban volt, mint általában. A hátamnak sincs semmi baja.
Ekkor villant be, hogy lehet, hogy csak egy álom volt. Csak egy álom… Elég para álom. Olyan, mintha tényleg megtörtént volna.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam és a fürdőbe vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak.
A fürdőszoba is a szokásos állapotban volt. Nem voltak vérnyomok és a tükör is karcolásmentes volt. Már vettem le a ruháimat, amikor észrevettem, hogy nem az a nadrág van rajtam, ami lefekvés előtt volt. Hanem egy hosszúszárú melegítő. De hisz…ez volt az álmomban!
Beharaptam a számat és visszavettem a cuccaim, majd kétségbeesetten lerohantam a konyhába. Nincsenek törött tányérok és poharak a földön, és még az ablak is épségben van. Értetlenül álltam a konyha kellős közepén és összevissza jártattam a tekintetemet nyomok után kutatva. Már majdnem feladtam és elismertem, hogy valószínűleg az este folyamán átvehettem egy melegebb nadrágot, mert fázhattam… De aztán megláttam a hűtőről letépett cetlit összegyűrve a padlón. Amellett pedig észrevettem egy pici üvegszilánkot. Kirohantam a kinti kukához és felnyitottam. Benne voltak a törött tányérok és poharak, na meg az ablak- és tükör szilánkok…
A lélegzetem is elakadt és szinte éreztem szívem zakatolását. Ezek szerint ez tényleg megtörtént?